A NAP TELEPÜLÉSE: KESZTHELY

Fekvése

A Balaton nyugati végén, a Keszthelyi-öböl partján, a Zala folyó torkolatától északra fekszik, délen sík, északra kissé dombos területen. A környéken található Zalai-dombság és Keszthelyi-fennsík dombjai, hegyei ölelik körbe a várost. Éghajlata az Adriai-tenger és a Balaton közelsége miatt kiegyensúlyozottabb, a nyár kevésbé forró, a tél kevésbé fagyos.

Története


A 10. század és a 12. század között Keszthely területének lakosságáról semmilyen információ nem áll rendelkezésre. 1247-ben említi először írásos forrás a helységet, a Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemplommal[4] a mai kastély előtt. Az oklevél még egy egyházat említ, a Szent Lőrinc-templomot, amely a Várkertben feltárt körtemplommal – rotundával – azonosítható. Alapfalai a Fő téri plébániatemplomtól délre láthatóak. A két templommal rendelkező királyi birtok, Keszthely már a 13. század közepén jelentős helység lehetett. A század végén a Péc nembeli Marcali család szerezte meg, s ekkor már a település déli része is létezett. Károly Róbert visszaszerezte Keszthelyt, de fia, Nagy Lajos Lackfi Istvánnak ajándékozta azt. A 14. században komoly gazdasági fellendülés volt észlelhető Keszthelyen, a település a városiasodás útjára lépett. Birtokosa 1385 körül ferences rendi szerzeteseket telepített ide. Templomuk 1386-ban már állt, amely azonos a mai Fő téri plébániatemplommal. A 14. század végén készült, a szentélyben felfedezett és restaurált freskói a mai Magyarország legnagyobb felületű gótikus falfestményei.

A ferences templom szentélyében talált gótikus freskók
1397-ben az ellenzékhez pártolt Lackfi Istvánt Luxemburgi Zsigmond király felkoncoltatta. A ferences templom szentélyében temették el, sírkövét a múlt század végén helyezték át a szentély déli falába. A 15. század során sűrűn változtak Keszthely birtokosai. 1403-ban Keszthelyt már oppidumnak (mezőváros) nevezték. Lakói továbbra is elsősorban földműveléssel, állattartással és halászattal foglalkoztak, az iparosok, kereskedők aránya legfeljebb 15-20% lehetett, ám a vezetőséget ők biztosították. 1390-ben a bécsi egyetemnek Keszthelyről származó diákja is volt. 1430 után Keszthely hosszú időre a Nádasd nemzetségből származó Gersei Pethő család tulajdona lett. A család több kőházzal is rendelkezett a városban, fallal övezett kúriájuk a mai kastély helyén állt. Később épült egy másik épületük a Fő utca közepén.

A 15. század végén Keszthely lakóinak száma mintegy 1000 fő, így a környék legnépesebb települése volt. A gazdagodó város számára azonban korántsem volt békés időszak ez a század. 1359-től a környék várnagyai, földbirtokosai fokozatosan korlátozni kezdték a keszthelyieket jogaikban, vagy elvették vagyontárgyaikat. 1442-ben a lövöldi karthauziak priorja tört a városra, a házakat, templomokat kirabolta, a Pethők kúriáját pedig felgyújtotta. 1444-ben a Marcaliak támadták meg a várost és minden mozdíthatót elvittek, az összes kár mintegy kétezer aranyra rúgott. Mindeközben a keszthelyiek is többször erőszakkal elfoglalták a Páh-szigetet, illetve rátámadtak a szomszédos falvakra.


Az első portyázó török csapatok 1532-ben jelentek meg Keszthelyen, a Bécs ellen vezetett hadjárat során. 1548-ban kifosztották Keszthelyt, a Pethő-kúria ismét tűz áldozata lett. A család az elhagyott ferences kolostorba költözött, majd ifjabb Geresi Pethő János végvárrá alakította át annak környezetét. A részben a Pethő család, részben a király által fizetett várőrség létszáma gyakran változott. A várőrség 1605-ben Bocskai István mellé állt, a bécsi békét sem vették tudomásul, így a királyi seregnek 1608-ban ostrommal kellett bevennie a várat. A katonák megélhetési szükségleteik kielégítésére rendszeresen portyáztak, elsősorban a török által uralt falvakba. 1589-ben a koppányi aga dúlta fel a várost. Ezt követően, a 17. század közepén a belvárost palánkfallal és árokkal vették körbe, így kettéosztva Keszthelyt a falakon kívüli, illetve belüli részre. A falon belül élők mentesek voltak minden úrbéri fizetség alól, míg a kívül rekedtek (Kiskeszthely, Polgárváros lakói) földesúri jobbágyok maradtak. 1650-ben újra támadást indított a török a vár ellen, ám azt nem sikerült bevennie, így Keszthely mindvégig magyar kézen maradhatott.

Az 1686-ban megszűnt török uralom után a városban élők katonai szolgálatára többé nem volt szükség. Az a veszély fenyegette őket, hogy újra jobbágyi sorba jutnak, ezért csatlakoztak a Rákóczi-szabadságharchoz. 1705 és 1709 között kuruc kézen volt a város. A szatmári béke után lerombolták a vár véd műveit, a város kapuit és betöltötték a sáncokat.


A Rákóczi-szabadságharctól napjainkig
A 18. század elején Keszthely több földesúr tulajdonában volt. A legnagyobb birtokostól, Pethő Jánostól vásárolta meg az ő részeit Festetics Kristóf 1739-ben. Ezt követően a kisebb birtokosok részeit is megszerezve Keszthely kizárólagos tulajdonosává vált. Ő, és később fia, Pál arra törekedtek, hogy a városlakókat megfosszák a török korban megszerzett kiváltságaiktól. Még mezővárosi jogaikat, például a szabad bíró- és esküdtválasztást is korlátozták. 1772-re a városlakók birtokában mindössze lakóházaik maradtak, szabad földjeik kivétel nélkül a Festetics családra szálltak. Ám a Festeticsek megjelenése a városban pozitív változásokat is hozott. Keszthely egy hatalmas uradalom központja lett, számos munkaalkalommal növekvő számú iparosnak megélhetést biztosítva. 1772-ben már 215 iparost írtak össze a városban, akik 12 céhbe tömörültek. 1785-re a lakosainak száma megközelíti a 3500-at, amely az akkori Zalaegerszeg vagy Kaposvár lakosságánál is több volt, a Délnyugat-Dunántúlon Kanizsa után a második legnépesebb település. Festetics Kristóf 1759-ben kórházat, Pál 1772-ben gimnáziumot alapít. A kastély építése még 1745-ben kezdődött el, ám csak az 1880-as években nyerte el végleges formáját.


Keszthely, egyben a Festetics család legjelentősebb alakja Festetics György (1755–1819), aki 1791-től élt Keszthelyen. Sok energiával látott hozzá a korszerűtlen, adósságokkal terhelt birtok rendbetételéhez. Szakemberszükségletének kielégítésére 1797-ben megalapította Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont. A fenéki hajóépítő üzemben 1797-ben készült el a Balaton mindenkori legnagyobb vitorlás hajója, a Phoenix gálya. 1799 és 1801 között könyvtári szárnyat épített a kastélyhoz, számos folyóirat, szépirodalmi mű megjelenését támogatta. 1817-től évente kétszer rendezte meg a Helikon ünnepségeket, melyen a Dunántúl legnevesebb költőit, íróit látta vendégül. Innen a Berzsenyi Dániel szájából elhangzó mondás, amely Keszthelyt „kis magyar Weimar”-nak nevezi.

“Díszes mező Város Szala Várm. földes Ura G. Festetich Uraság,a’ ki e’ Várost nevezetesen gyarapíttattya, és mostan készülő Kastéllyának újjabb része által, nem kevessé fogja híresíteni, lakosai katolikusok, fekszik az Ország útban Balaton tava partyán, észak, és nap kelet felől a’ bort bőven termő hegyekhez közel, ’s szép erdők, és kies ligetek kerítik: nyúgot, és dél felől pedig a’ Róna szabad térség gazdag mezőket, ’s kövér réteket mutogat.
Mind tsínosodását, mind pedig népesedését jelesen öregbítette e’ Városnak néhai G. Festetich Pál, jeles Kastéllyának építtetése, és külömbféle mester embereknek le telpítések által, mellyet mostani birtokosa még sokkal hathatósabban öregbít. Az említett Kastélyon kivül ékesíti még e’ Várost a’ Szentegyház, mellyben a’ Hahotai Apátúr viseli a’ belső hívatalt. Régi erős épűletű más Szenteghyáz is vagyon itten, melly a’ Sz. Ferencz Szerzetebéli Atyáké; ’s közel hozzá az Oskola, melly szép nevekedésben van. A’ vendégfogadó is díszt ád a’ Városnak, ’s az útazóknak elég alkalmatos szállást. Ha pedig az Uraságnak kastéllya egészen fel épűl, darab földön nem lészen mássa: mellyben gazdag könyvtár is lesz, és a’ köz haszon vételre nyitva fog állani. Ékesíti e’ kastélyt, a’ válogatott fákból készűltt gyűmöltsös kert; ha pedig a’ gazdasági Oskola is el fog állíttatni, vajmi nevezetességet fog szerezni e’ Városnak a’ Hazának pedig nem kevés hasznot. A’ mi e’ Városnak javait illeti azok mind gazdagok, mind pedig külömbfélék. Eléggé esméretes már a’ Hazában az úgy nevezett Hévíz fördö, mellynek külömbféle hasznait, (lásd a’ felőle nyomtatásban ki jött munkátskában) ’s ha vize a’ felőle nyomtatásban ki jött munkátskában) ’s ha vize a’ hozzá folyó hideg víztől el választatnék, kétség kivűl nagyobb hathatóságát lehetne reményleni: Kő bányája is gazdag, mellyet a’ földes Uraság a’ kő fejtőknek szaporítások által még nagyobb tökélletességre kiván emeli, ’s általa a’ Város is díszesebben építtethetik, melly jó fekvése által nevezetes kereskedő Város lehet idővel. Emlékezetet kíván még az Uraságnak köz hasznú igyekezete, a’ ki jó sajkákat, és vitorlás nagy hajót is építtetett, Triesztből hozatta ott munkások által, hogy a’ sőt, ’s egyebet, könnyebben, ’s kevesebb költséggel lehessen Keszthelybe szállítani. Határja gazdag termésű, bora elég terem, levegője egészséges, fája van, vadászattya szép, hala bőven; szóval Keszthely Városa kedves, és jó lakást szolgáltat lakosainak.”
(
Festetics György fia, László 1839-ben építtette meg a fenéki hidat, megkönnyítve a közlekedést Keszthely és Somogy megye között. 1829-ben mintegy 7000 lakosa volt Keszthelynek beleértve az akkor a városhoz tartozó Cserszegtomajt, Gyenesdiást és Vonyarcvashegyet. A reformkorban indult be a balatoni fürdőélet is, megépítették az első fürdőházat, és 1846-ban indult útjára Keszthelyen a Balaton első gőzhajója, a Kisfaludy.

Az 1848-as forradalomban a Georgikon hallgatóiból és a felsőbb osztálybeli gimnazistákból alakult meg a 47. honvéd zászlóalj, majd 1848 szeptemberében az 56. zászlóalj Keszthely polgáraiból. A szabadságharc leverését követően Keszthely fejlődése lelassult. A jobbágyság felszabadítása nem különösen érintette a várost, mivel a lakosok tulajdonában alig 800 hold volt.


A város történetének legsúlyosabb csapása az volt, hogy az 1861-ben megnyitott Déli Vasút elkerülte a várost. A Déli Vasút Buda-Nagykanizsa közötti vonalán volt ugyan egy Keszthely nevű állomás, de az nem Keszthelyen, hanem attól mintegy tíz km-re fekvő Balatonszentgyörgyön feküdt.[5] E 10 kilométeres távolság áthidalásáról a város évtizedeken át különféle vasútépítési terveket dédelgetett, még a lóvasúti összeköttetést is komolyan mérlegelték. A vasút létkérdés volt a város számára, mert ennek hiányában az ipar és kereskedelem nem volt képes fenntartani a versenyt más jobb infrastruktúrájú várossal. A vasútépítés 1888-ban kezdődött el, és alig néhány hónap múlva el is készült. Építését jelentősen támogatta a Festetics család is, nem véletlen, hogy a vasúttársaság két mozdonyát György és Tasziló névre keresztelték, s az immáron valóban Keszthelyen fekvő Keszthely vasútállomás épületében a családnak egy külön várótermet is létesítettek. 1903-ban pedig megépítették a Keszthely-Tapolca közötti vasútvonalat. A Balatonszentgyörgy-Keszthely-Tapolca közötti vonal tipikusan a helyi forgalmi igényeknek megfelelő vasútvonal volt. A balatoni idegenforgalomban nem volt szerepe, annál inkább használták a Keszthelyre tartó vásározók, a Tapolca környéki szőlősgazdák.

A 19. században az iparosítás elkerülte a várost, így 1785 és 1900 között a lakosság száma alig nőtt kétszeresére.

Az egyetlen fejlődési irány Keszthely iskolaváros jellegének erősítése és fürdővárossá fejlesztése jelentethetett. Ezt a város vezetői is felismerték, főleg a Morvaországból érkezett sörfőzőmesternek, Reischl Vencelnek köszönhetően, aki több évtizeden át szolgálta a várost városbíróként. 1862-ben épült meg az első nyaraló Keszthelyen és ekkor nyílt meg a szabadtéri színpad helyén az első keszthelyi kőszínház. A belváros romantikus és eklektikus stílusban újult meg. Miután a város birtokába került a Balaton-part, megépült a szigetfürdő, majd a ma is álló két patinás szálló, a Hullám és a Balaton. A Helikon-park keleti szélén kialakították az Erzsébet királyné útját, mellette pár év alatt kiépült a villasor. 1865-ben a Georgikon utódjaként megnyitotta kapuit az állami Mezőgazdasági Tanintézet. 1870-ben alapították az első óvodát a városban, 1871-ben megkezdték az irgalmas nővérek zárdájának és iskolájának építését. 1872-ben polgári fiúiskola és felsőbb leányiskola létesült, 1884-ben megkezdte működését az ipariskola, 1892-ben pedig a város megépíttette a gimnázium ma is használt épületét. 1879-ben szervezték meg a Csónakázó és Korcsolya Egyletet. A kulturális javak megőrzésére 1898-ban megalakult a Balatoni Múzeum Egyesület, Zala megye első múzeuma. A 20. század elejére Keszthely újra virágzó város, kedvelt nyaralóhely lett.

A Festetics-kastély kapuja
Az első világháborút követő kedvezőtlen gazdasági helyzetben a város fejlődése megtorpant. A két világháború között Keszthely a „nyugdíjasok városaként” szerzett hírnevet. 1925-ben öt szálloda, két kávéház, tíz vendéglő és 11 kocsma várta a településre utazókat. Ekkor épült meg a Balatoni Múzeum neobarokk palotája, a Posta új épülete és a Jobs-szanatórium.

A második világháború nem okozott komoly fizikai pusztítást a városban, bár ekkor történt a Balatoni Múzeum híres gyűjteményének elszállítás közbeni megsemmisülése Zalaegerszegen, ám a Festetics-kastély bútorzata és könyvtára épen maradt. Az 1944.május 8-án elrendelt gettósítás során az Unterberger utcai “alsó gettó”, valamint a Goldmark-háztömböt is magába foglaló “felső gettó” területére Keszthely város 900, illetve a járás 110 zsidó lakosát kényszerítették.[6] A gettó kiürítésére 1944. június 20-án került sor, melynek során a gettóba hurcoltakat főként az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborba szállították. A város lakossága[7] a zsidó polgárok haláltáborba deportálása és munkaszolgálatba hurcolása következményeként a világháború alatt hozzávetőleg 7 százalékos veszteséget szenvedett, a keszthelyi zsinagóga előtt felállított emlékmű a holocaust 829 áldozatnak állít emléket.


Keszthelyt 1945. március 29-én este foglalták el a szovjet erők.[8] 1950-ben a közigazgatási átszervezéssel Keszthely Veszprém megye része lett, ahol periferiális helyzetben maradt. Az 1954-ben városi rangra emelt Keszthelyen nem történt komolyabb fejlesztés az 1950-es, 1960-as években, így a város megőrizhette régi patináját. Az 1970-es években aztán új lakótelepekkel bővült a város, amelyekhez újabb iskolák épültek. A városban jelenleg öt középiskola működik, a Gazdasági Akadémiát 1970-ben emelték egyetemi rangra. Ebben az időszakban honosul meg itt a textilipar és az alkatrészgyártás is, amelyek azóta megszűntek. Megindult közben az idegenforgalom fejlesztése is, így 1971-ben átadták a 480 ágyas Helikon Szállót, 1985-ben pedig az 1959-ben épített Motel helyén a Phoenix Hotelt. Megújult a Hullám Szálló is. A város déli részén továbbá nagyobb vállalati üdülők épültek, amelyek ma többnyire panzióként üzemelnek. 1979-ben Keszthely és környéke Zala megyéhez csatlakozott.

1972-ben nyílt meg a Georgikon Majormúzeum. A Festetics-kastély az ország negyedik legnagyobb kastélyaként teljes felújítása után jelentős kiállításokkal és rangos zenei rendezvényekkel várja a látogatókat. A rendszerváltást követően a város komoly fejlődésnek indult. A kastély 500 éves pincerendszerében 2005 óta helyet kap a Balatoni Borok Háza, amely a hazai borászat egyik színfoltjaként, borkóstolóval egybekötött tárlatvezetéssel várja látogatóit. A kastély parkjában a volt lovardában található magyarország legnagyobb megmaradt hintógyűjtemény; a gazdag kiállítást több kocsi és hintó alkotja, amely a híres budapesti Kölber Fülöp féle kocsigyárból származott.


Híres keszthelyiek



Asbóth Lajos (1803–1882) honvédtiszt, hadtudományi író
Asbóth Sándor (1811–1868) mérnök, honvédtiszt
Bálint NatáLia (1984) operaénekes, Keszthely Himnuszának szerzője és előadója
Básti Lajos (1911–1977) Kossuth-díjas színművész
Csik Ferenc (1913–1945) sportoló (a gyorsúszás olimpiai bajnoka)
Dervarics Imre, egyházasbüki (1842–1910), alszolgabíró, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt keszthelyi kerületi elnöke, a zalamegyei nemesi és alapítványi választmány tagja, a zalamegyei “Magyar Iparvédő Egyesület” elnöke, “Zalavármegyei Gazdasági Egyesület” tagja, földbirtokos.
gróf Festetics György (1755–1819) nagybirtokos
Gellei Imre (1950–) futballedző, a Magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya (2001–2003)
Goldmark Károly (1830–1915) zeneszerző
György János (1953-2019) Aase-díjas magyar színész, a Hevesi Sándor Színház örökös tagja
Hertelendy Attila (1974) magyar színész
Horkai János (1924-2010) Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tagja
Kármán András, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár
Keczeli Bianka (1988-) többszörös sportlövő világbajnok
Kocsis Gergely (1975 –) Jászai Mari-díjas magyar színész
Kovács Mária (1926-2003) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész
Lendl Adolf (1862–1943) zoológus
Mikus Gyula (1905–1996)
Mosonyi Aliz (1944) Déry-díjas és Év Gyermekkönyve életműdíjas magyar írónő, újságíró, dramaturg
Nyeső Mari (1967) magyar énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró
Pethe Ferenc kisszántói (Bűdszentmihály, 1762. március 30. – Szilágysomlyó, 1832. február 22.) a keszthelyi Georgikon tanára, gazdasági szakíró.
Schwarz Dávid technikus (1850–1897)
Szálinger Balázs (1978–) költő
Szendrey Júlia (1828–1868) író, (Petőfi Sándor felesége)
Itt született 1832-ben Vaszary Kolos történész, esztergomi érsek, az MTA igazgató tagja (szülővárosa szegényei számára 100 000 koronás, a keszthelyi főgimnáziumi tanulók részére pedig 50 000 koronás alapítványt tett)

Nevezetességei

Rovásírásos üdvözlőtábla
Festetics-kastély (Helikon Kastélymúzeum)
Cadillac Múzeum
Surber Zeneautomata és Fonográf Múzeuma
Balatoni Borok Háza
Bacchus Bor- és Borászatieszköz-múzeum
Balatoni Múzeum
Csigaparlament
Georgikon Majormúzeum
Keszthelyi Pantheon
Marcipán Múzeum és Cukrászda
Mikus Galéria
Keszthelyi Néprajzi Múzeum – Panoptikum – Csigaparlament
Rádió és tv Múzeum
Belvárosi Plébániatemplom
Szendrey Júlia szülőháza Szendrey-telepen
Fenékpusztán a római Valcum romjai
Fenékpusztai Madárvonulás-kutató Állomás
Babamúzeum
Vasúttörténeti Múzeum
A város déli határa közelében kezdődik a Kis-Balaton nádasrengetege
A településen áthalad az Országos Kéktúra.
A Basilica Minor rangú templom alapkőletétele 1927 májusában volt. 1938. május 22-én szentelte fel Piazza Adeodata velencei – karmelita rendi – pátriárka. Az 1930-as évszám arra utal, hogy a karmelita szerzetesek egy része abban az évben már beköltözhetett.

Oktatás


Felsőoktatás
Pannon Egyetem – Georgikon Kar
Gazdaság
A város Zala megye keleti részének komoly gazdasági központja. Bevételeinek nagy részét a szolgáltatási szektorból szerzi, ezen belül is kiemelkedően fontos az idegenforgalom szerepe, amelyet történelmi látnivalóinak, de leginkább a Balaton közelségének köszönhet.

Az idegenforgalom mellett könnyű- és élelmiszeripara is fejlett. Tej- és pékipari üzem is működik a városban.

A városban kórház, adóhivatal, bíróság, rendőrkapitányság, strand, vasút- és autóbusz-állomás, hét bank, illetve nyolc biztosítótársaság van.

A város minden évben több kulturális eseménynek ad helyet, amelyek egy részét a Festetics-kastély dísztermében szervezik. Önálló kongresszusi központtal és színházzal rendelkezik.

2011-ben Keszthely-Klassz Fesztivál és Mesterkurzus elnevezéssel a környéken egyedülálló nemzetközi komolyzenei fesztivált és mesterkurzust rendeztek, többek között Sass Sylvia, Rost Andrea, Fassang László, Eric Herrero és a fesztiválvezető Bálint NatáLia közreműködésével. A siker ellenére folytatás egyelőre nem várható.

2013 óta minden szeptember elején nemzetközi verklifesztivált rendeznek a városban.

Népessége

A település népességének változása:

Teljes népesség19 387 fő (2018. jan. 1.)[
Népsűrűség262,04 fő/km²

A korábbi – eddig közzétett – településeket ide kattintva tekinthetik meg.

Forrás: wikipedia fotó: wikipédia, és youtube

Facebook Comments
Close
%d blogger ezt szereti: