A község a Tapolcát Veszprémmel összekötő 77-es főút mentén, az Eger-patak völgyében, Veszprémtől kb. 36, Tapolcától kb. 12 km távolságra fekszik.
A mai Monostorapáti közigazgatási területén a középkorban több település létezett: Almád oppidum, Győr, Csekőháza, Attak, Bécs. Ezeket a neveket többek között a korabeli adózási jegyzékek őrizték meg az utókor számára. A falu ma élő lakói községük ősének Almádot tekintik. A többi település neve dűlőnevek formájában őrződött meg: Atak, Ataki séd, Győri rétek.
Almád helység megjelenése az okleveles forrásanyag szerint az almádi monostor megalapításához kapcsolódik. A monostor 1121-ben kelt alapítóleveléből kitűnik, hogy az Atyusz nemzetségbeli Band és két fia: Ogiuz és Miske 1117-ben határozták el az almádi egyház alapítását.
Hazánkban a 12. századig tartó gyakorlat szerint csak az uralkodók, az érsekek és a püspökök alapítottak kolostorokat. Innentől viszont egyes világi előkelők is szerzetesi egyházalapításba fogtak és példájuk követésre talált. A magánalapítások sorában a legkorábbiak egyike az almádi Boldogságos Szűz Mária és Mindenszentek bencés monostor a Veszprém megyei Monostorapáti község keleti határában, az Eger-patak völgyében, a Boncsos-tető egyik északi oldalfennsíkján. Az almádi monostor kettős titulusa arra enged következtetni, hogy a Mindenszentek ünnepnapjához legközelebb eső Mária-napok valamelyike lehetett a felszentelés és az apátsági templom búcsújának a napja.
Bánd még az épület 1121-es elkészülte előtt meghalt. Második – fiatal – felesége, akinek neve is „Gyönyörű”, aki két fiúval ajándékozta meg, férje halála után – Jeruzsálembe zarándokolt, majd onnan hazatérve kolostorba vonult. Bánd vagyonát (azt a részt is, amit az egyháznak szánt) két fia örökölte egyenlő arányban. Azonban csak az egyik fiú, Ogiuz teljesítette apjának tett ígéretét, és az egyháznak szánt vagyon rá eső részét, a végrendeletbe foglaltak szerint, az egyháznak adományozta. Cselekedetét az előzményekkel együtt Nana veszprémi püspök foglalta írásba. Az alapítólevelet II. István király (1116-1131) parancsára királyi pecséttel erősítették meg. A felszentelést Nana veszprémi püspök végezte. Az alapítólevél számos – főleg Almád környéki – birtokkal, szolgával, állattal és gazdag egyházi felszereléssel látta el az almádi monostort. 1441-ben Berki Flóris szigligeti várkapitány lerohanta és kifosztotta.
A monostor a 14. századtól hites hely volt.
A településről Monostorapáti néven 1468-ban találunk említést.
II. Ulászló alatt a kolostor elvesztette jelentőségét, rohamosan hanyatlott. Az 1540-es években teljesen elnéptelenedett, szerzetesei is elhagyták. Az egykori Nagy hadút vonalán fekvő község sokat szenvedett a töröktől, főleg Vázsony várának török hódoltsága alatt, illetve 1561-ben, amikor egy évre Hegyesd vára is megszállás alá került. Hosszú ideig volt a török hódoltsági terület határán, melynek során számtalan portyát, pusztítást és kegyetlenkedést szenvedett el, melyről számos monda, és emlék maradt fönn. Egyesek szerint ennek az emlékét őrzi a sok „Török” családnév (64 család, különféle melléknevekkel: Kis-Török, Nagy-Török, Török-Kuti, Török-Bognár, Török-Ádám, stb.), valamint a község déli, valamikor erősen vízmosásos része, amely a Gidina nevet viseli, vagy egyik dűlője a különös hangzású Zsibátor. Mások (köztük Sebestyén Gyula) a nevek eredetét a honfoglalásig vezetik vissza.
A török kiűzése után egyházi birtok lett. 1715-ben a helység földesura a veszprémi püspök. A 18. századra a falu kiheverte a hódoltság okozta károkat, ismét népes hellyé vált. 1787-ben 699 lakosa volt, többségük zsellér. 1855–ben kolerajárvány dúlt, 95 halottat jegyeztek fel. 1868–ben tűzvész pusztított, 120 lakás égett le. 1877–ben felosztanak 600 kataszteri hold közbirtokossági erdőt, hogy a lakosság gazdasági helyzetén mezőgazdasági területekkel javítsanak.
Az I. világháborúban összesen 132 embert hívtak be. Ezek közül 31 nem tért többé haza, a hadirokkantak száma 27 fő. Az „1919-es mozgalom” irányítói Babos Gyula tanító és Rohonczy Károly jegyző voltak, ezek az eszmék azonban Monostorapátiban nem vertek gyökeret.
A falu fekvéséből adódóan a 19. század folyamán a fő megélhetési forrást a szőlőtermelés és az állattenyésztés jelentette. Az egyre nagyobb településen 1925-ben már 14 iparos, két szatócsüzlet, és három kocsma látta el a helyi igényeket. A második világháború után, 1949-ben alakult meg a termelőszövetkezet, villamosították a községet. Az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A 60-as, 70-es években az Eger-völgyében található termelőszövetkezeteket egyesítették, benne többek között szőlőműveléssel, borászattal, erdőműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. 1990-ben számolták fel.
1996-2010 között Monostorapáti is csatlakozott a Művészetek Völgye rendezvénysorozathoz, s így ez az esemény is meghatározó lett a falu kulturális életében. 2011-ben civil kezdeményezésre, de az egyházközség égisze alatt kezdődött meg az almádi Szűz Mária és Mindenszentek bencés monostor maradványainak megmentésére irányuló munka.
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90%-a magyarnak, 1,4% németnek, 5,6% cigánynak mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,4%, református 1,7%, evangélikus 1,1%, felekezeten kívüli 4,8% (16,6% nem nyilatkozott)
A korábbi – eddig közzétett – településeket ide kattintva tekinthetik meg.
Forrás: wikipedia fotó: wikipédia, és youtube
8300.hu
