A NAP TELEPÜLÉSE: Lesenceistvánd

Fekvése

A Keszthelyi-fennsík és a Tapolcai-medence szélén, a Lesence-patak mellett fekszik. Zala és Veszprém megye határánál. Kelet felől vulkanikus hegyek láncolata és a Bakony erdői övezik. Sümeg felől a 84-es számú főút határolja, amely csatlakozik a Balaton északi partján húzódó 71-es főúthoz. A Keszthely felől ide érkezők szőlőhelyek között kanyarogva, csodálatos panorámába gyönyörködhetnek.

Története

A neve először 1328-ban Lessenche-Istvand néven fordul elő. Az Istvánd helységnév az István személynévből képződött, a Lesence-előtag a patak mellékre utal. A falu Lesence-patak mellé települt, határa dombok alatt, erdők és nádasok között fekszik – ezért kevés szántója is vizenyős. A lakosság az erdők kiirtásával jelentős mértékben megnagyobbította szántóit, egy telekhez az 1767. évi úrbérezés után 20 hold szántó tartozott.

A település urai a 14. században a Dersfiek voltak, akik a Pannonhalmi Bencés Főapátsággal pereskedtek, s a faluhoz csere révén jutottak a pannonhalmi Apátságtól. A 16. században Csoron András és leszármazói voltak a birtokosok, majd a falu és környéke 1600-tól folyamatosan az Esterházy család birtoka volt.

A lakosság létalapját mindig a földművelés és a szőlőtermelés alkotta. Leginkább rozst termeltek. A szőlőhegy a falu határában “Istvándi hegy” néven vált ismertté … Egyéb haszonbevételeik között mindig fontos volt az állattenyésztés, a halászat a Balatonban és a gesztenye termelése. Iparral a lakosok sokáig nem foglalkoztak. A település fejlődését kezdetben a török, sokáig később a földesúrhoz való viszony határozta meg.

A török már 1545-ben elfoglalta a települést. 1553-tól a 17. századig az egész szántói járás a töröknek hódolt és fizette az adót. A hosszabb lakott időszak után, a török uralom végén Lesenceistvánd elnéptelenedett. 1692-ben kezdték újratelepíteni magyar lakossággal.

1720 körüli években indult az a gazdasági fejlődés, amely a század végére erőteljes fellendülést eredményezett. 1711-ben még csak 9, 1745-ben 51, 1773-ban 73, 1805-ben 141 család élt a faluban. 1770-ben a község már tanítót fogadott.

Nemesvita, később Lesencetomaj egyházi fíliája volt. 1748-tól kezdődő anyakönyvek is itt találhatók. Régi kőegyházat ismereteink szerint először 1745-1746-ban restaurálták, bővítették.

A Keszthely és Tapolca között fekvő Istvánd a 19. század folyamán a duplájára növelte a népességét. Határa viszonylag nagy kiterjedésűvé vált.

Földesurai között a dokumentumok az Esterházy, a Fényes, a Thiele, a Nedeczky famíliát említették, a 19. század végén földbirtokosa gróf Esterházy Pál volt.

Lesenceistvándon – Tapolca és a közeli bányavidékek közelsége miatt – jelentős volt a nem mezőgazdaságból élő népesség aránya. A közelmúltban növekedtek az ipari munkalehetőségek. Lesenceistvándról közel 500 fő járt Uzsabányára, Nyirádra, Tapolcára, Zalahalápra dolgozni, de még 1970-ben is a keresők és az eltartottak 31, 2% – az élt a mezőgazdasági tevékenységből. A foglalkozási megoszlásban bekövetkezett változást tükrözte a falukép alakulása is. Több mint 100 tágas, szép családi ház épült. Az utcák rendezettekké váltak és mindenütt az egyik oldalon kövezett járda biztosítja a sármentes közlekedést. A házak előtt kiskertek, mögöttük konyhakertek, gyümölcsösök virulnak. A falu 1959-től bitumenes úttal kapcsolódott a környező községekhez. Törpevízművek biztosította a lakosság egészséges ivóvízellátását. Új vegyesbolt, élelmiszerbolt, általános iskola, egészségház, kultúrház, óvoda is épült. Egykori külterülete, Uzsabánya ma önálló bányásztelepülés 465 lakossal, 132 házzal, villanyvilágítással, vízvezetékkel, csatornahálózattal.

Egyéb lakott helyei: Uzsa-erdésztelep, Uzsa vasútállomás és őrház, Baranyás, Csertető, Kőorra, Szilos, Csalit, Berkenyés, Pótlék, Belátó, Bédia, Csengő a legújabb helységnévtárban már nem szerepeltek. A falu határában elpusztult Gárdonyi Pabar és Szentlélekpuszta nevű középkori települések emlékét és nyomait hasonló nevű dűlőnevek őrzik.

Lesenceistvánd gyönyörű környezetű, jó levegőjű békés lakosságú nyugat-magyarországi kis település, a pihenés biztos bázisa. A településen működik Lesenceistvánd és Uzsa községek körjegyzősége. Közlekedés szempontjából az autóbusz a kizárólagos tömegközlekedési eszköz, mivel a legközelebbi vasútállomás mintegy 4 kilométerre, Uzsán található.

Lesenceistvánd területe a Balaton vízgyűjtő területéhez tartozik. Legmagasabb pontja a Kő-orra hely, amely 403 méter. A település közigazgatásilag a 8 kilométerre fekvő Tapolcához kötődik. A lakosság fő munkáltatója a zalahalápi BEFAG Rt. valamint az uzsai kőbánya és a tapolcai Bakony-művek. A helyi vállalkozók száma 23, legtöbbjük építőipari tevékenységet folytat.

A település infrastruktúrája: – A településen 346 belterületi és 421 külterületi ingtan található. – Az utcák száma 5, hosszúságuk összesen 3600 méter a külterületiek nélkül, portalanítva ebből 3100 méter van. – A vízvezeték-hálózat teljesen kiépített. – Csatornahálózat még nincs. – A kommunális hulladék elszállítása megoldott. – Csapadékvíz elvezetése nyílt felszíni árokba történik, melyek befogadója a község egyetlen élvize a Lesence-patak. – Az elektromos hálózat légvezetékes, amely a külterületen részben kiépített. – A TV műsorok a 8 éve üzemeltető kábeltévén jutnak el a lakossághoz. – A telefonellátottság 70%-os. – 1999-ben fejeződött be a vezetékes gáz vezetése, amely a falu minden belterületi lakójának elérhető.

Sajnos a település nem tudott a korábbi rendszerben igazán fejlődni, mivel az 5 falu (Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Lesencefalu, Nemesvita, Balatonederics) közül inkább a Balatonpartit fejlesztették. Az alapvető infrastrukturális beruházások elmaradtak (csatornázás, vezetékes gáz), így ezen feladatok megoldása egy visszafejlődésnek indult település égető gondjaivá váltak.

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,2%-a magyarnak, 1% németnek, 2,8% cigánynak mondta magát (10,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 78,7%, református 2%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 4,7% (13,5% nem nyilatkozott).[

Nevezetességek

  • Országos Kéktúra útvonal, amely a Kő-orra hegyen és a falun keresztül vezet
  • Szent Jakab templom (műemléki vörösmárvány keresztelőkút és a szintén műemléki védett fasípos orgona)
  • Az első- és második világháborúban elhunyt hősök emlékművei
  • Mária-hegyi kápolna
  • Szentáromság szobor
  • Épülőben lévő millenniumi park
  • A temetőkerti műemlék sírkeresztek
Teljes népesség947 fő (2015. jan. 1.)[
Népsűrűség54,78 fő/km²

A korábbi – eddig közzétett – településeket ide kattintva tekinthetik meg.

Forrás: wikipedia fotó: wikipédia, és youtube

Facebook Comments
Close
%d blogger ezt szereti: