Rig Lajos a Parlamentben: Mese a Balatonról

Rig Lajos, országgyűlési képviselő szerdán a Parlamentben napirend utáni felszólalásában egy mesélő stílusában jellemezte a balatoni álom és a valóság szembenállását. „Mese a Balatonról versus a magyar valóság” névvel szólalt fel.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Balaton. Minden magyar család megtehette azt, hogy nyaranta pár napot a Balatonon töltsön. Minden vállalkozó egyenlő feltételekkel pályázhatott az EU-s támogatásokra, mindenki egy igazságos, független pályázati rendszer alapján, pártállástól függetlenül részesülhetett azokból a forrásokból, melyek a településük, vállalkozásuk fejlesztését szolgálták. Nem kellett ezekért az EU-s támogatásokért hűségesküt tenni a helyi fideszes „nagyúrnak” és nem kellett ezekért a forrásokért Mészáros Lőrinccé keresztelkedni. És természetesen nem kellett a megnyert összegekből hálából visszaosztani sem. Nem küzdöttek a magas költségek és alapanyagárak miatt a vállalkozók a fennmaradásért, nem okozott napi gondot munkaerőt találni és a munkavállalók is megkerestek annyi pénzt, melyből itthon eltartották a családjukat. Nem kényszerültek külföldön állást keresni és kiegészítő jövedelemként itthon eladni az Ausztriában olcsóbban megvásárolt mosóport és különféle élelmiszereket. A külföldről érkező turisták egy 21.századi 84-es úton, mosolyogva robogtak le Soprontól a Balatonig és a –természetesen- „kalandvágyból” külföldön dolgozó honfitársaink tették ugyanezt munkába menet külföldre, majd haza a családjukhoz. A magas üzemanyagárakból, adókból és el nem lopott pénzekből telt ugyanis az utak felújítására is. A korrupciónak nyoma sem volt a Balaton környékén sem, csak úgy, mint országosan. Így a le nem nyúlt pénzből sokkal több fejlesztési forrásban részesültek a települések.”

Ezzel a mesebeli képpel indított a képviselő

Ez az átlagember számára egy idealizált, utópisztikus és festői képekkel átitatott mesének tűnik. Egy gond van:
Egy normális, működőképes és nyugati országban ez a normális. A képviselő arra hívja fel a figyelmet, hogy mindez, amiről a mese szól valójában a norma lenne. mégis csak csóváljuk a fejünket, tudván, hogy ez nem így van. Az legtöbben talán el sem hiszik hogy ez így lehet. Sőt, olyanok is vannak, akik a kormány felé táplált optimizmus miatt tagadják, hogy ez nem így lenne.

De jöjjön a valóság:

A valóság valami teljesen mást mutat. Az embereket nem lehet örökké megvezetni, mert a saját bőrükön mást tapasztalnak. A Fidesz egy gusztustalan, hazugságokra épülő kampánnyal tudott választás nyerni, rettegésben tartva az embereket és kihasználva a félelmeiket.  Szinte tökéletesen lemásolva egy 20. századi német kancellár propagandáját. Közben hiányoznak a minimumfeltételek a kórházakból, lassan nem marad itthon orvos, aki műtsön, de legalább nem jönnek a migránsok, akiket a házunkba költöztet az ellenzék / nem veszik el tőlük a segélyt és a közmunkát.  Választások előtt kapnak a nyugdíjasok egy kis utalványt, aminek örülnek, ugyanis Magyarországon teljesen normális az, hogy valaki 47 év munkaviszony után 87 ezer forint nyugdíjat visz haza. A Fidesz óriási éket vájt a társadalomba az állandó gyűlölködéssel, miközben így is egyre nagyobb a szakadék a társadalom egyes rétegei között, kihasználta a mélyszegénységbe taszított réteg kiszolgáltatottságát. Büszkék lehetnek magukra egytől egyig!

Állította szembe a mesével a szomorú igazságot Rig Lajos.  

A továbbiakban Rig a Balaton példáját használta fel tételének” bizonyítására:

De maradjunk a Balatonnál. Hiszen jól tükrözi az ország állapotát a Balaton átalakulása: a tó környéke immár a gazdagok pihenőhelye, a változás legnagyobb haszonélvezőit pedig Orbán Viktor környezetében kell keresni. A tömegek nyaralóhelyéből az elmúlt években egyre inkább a kiváltságosok pihenőhelyévé vált a Balaton. Mészárosok, Tiborczok, Rogánok vásárolják fel a legjobb telkeket, hogy oda luxusapartmanokat húzzanak fel. Eltűnőben vannak a szabadstrandok, a kempingeket beépítik, ezzel pedig egyértelműen a szegényebb rétegek szorulnak ki a tó mellől.

Majd végül Rig egy elgondolkodtató kérdést vetett fel, amely ismerve a jelen kormány ellenzéki kérdésekhez való hozzáállását, sajnos költőinek mondható.

Azok a kisebb családi vállalkozások, akik generációk óta a balatoni vendéglátásból élnek, nem jutnak lehetőségekhez, miközben a munkaerőhiány miatt a mindennapi fennmaradásért küzdenek. Mikor jön el az az idő, mikor a turizmust nem csak a lenyúlható pénz miatt teszik prioritássá, hanem MINDEN magyar ember érdekeit és igényeit figyelembe véve fejlesztik?

Facebook Comments
Close
%d blogger ezt szereti: