Még mindig sérül a mozgáskorlátozottak önrendelkezési joga

Jogszabályokban gazdagok vagyunk, de a lényeg az, hogy azok mennyiben “hasznosulnak” a mozgássérült emberek mindennapjaiban – mondta Kovács Ágnes, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke csütörtökön Budapesten, a mozgáskorlátozottak személyes tapasztalatait összegző kiadvány bemutatóján.

A szövetség nemrégiben publikálta az Önrendelkező életet élni – kritikai észrevételek a mozgáskorlátozott emberek önálló életvitelének lehetőségeiről című kötetet, amelyből kitűnik, hogy az elmúlt évtizedekben sok területen történt előrelépés a mozgáskorlátozott emberek jogait illetően, az érintettek személyes tapasztalatai azonban azt mutatják, a lemaradás még mindig számottevő.

Kovács Ágnes hangsúlyozta, ez a kiadvány az első olyan munka, amelyet a MEOSZ mozgássérültekből álló munkacsoportja saját tapasztalatok alapján állított össze. A cél az, hogy a kötet a további érdekvédő munka alapját képezze. Hozzátette: ez a munka nem lehetséges a kormány, a szakemberek és az érintettek összefogása nélkül.

Gurbai Sándor, a szövetség emberi jogi szakértője emlékeztetett, Magyarország tíz éve ratifikálta az ENSZ fogyatékos emberek jogairól szóló egyezményét, a MEOSZ célja pedig az volt, hogy megvizsgálja: Magyarországon hol tart a mozgáskorlátozottak önrendelkező élethez való joga.

Hozzátette: az önrendelkező élet alapvető eleme, hogy a mozgássérült emberek szabadon eldönthessék, hol, kivel és hogyan akarnak élni, önálló életükhöz milyen közösségi szolgáltatást, támogatást szeretnének igénybe venni. Ezzel azonban szorosan összefügg az épített környezet, a közlekedés, a közszolgáltatások akadálymentesítése, az azokhoz való hozzáférés lehetősége, a foglalkoztatás és az úgynevezett támogató technológiák (gyógyászati segédeszközök) kérdésköre – jegyezte meg.

A kötetben személyes tapasztalásokon alapuló történetek olvashatók az oktatás, az egészségügy, a közlekedés és a lakhatás területéről, hogy hol milyen konkrét akadályokba, problémákba ütköztek a munkacsoport tagjai.

Borza Beáta, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala esélyegyenlőségi és gyermekjogi főosztályának vezetője arról beszélt, a hivatal számos esetben vizsgált konkrét eseteket, együttműködésük a MEOSZ-szal többéves.

Úgy fogalmazott, az emberi méltóságban az önrendelkezésnek a fogyatékosággal élőknél különös jelentősége van, ez a kiadvány egy diagnózis, amely terápiáért kiált.

Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos kijelentette, társadalmi szemléletváltásra van szükség, rengeteg finomhangolásra, és érzékenyítésre a társadalom részéről.

Mint mondta, az impulzusok nagyon erősek, a felvetett problémák jogosak. Azt ígérte, minden jogszabályt, amely elavult, felülvizsgálnak, hiszen a munka világában jelentős változásra van szükség. Szekeres Pál ugyanilyen fontosnak nevezte az együttgondolkodást és az együttműködést a jelenlévőkkel.

Forrás: MTI

Facebook Comments
Close
%d blogger ezt szereti: